A glikozidok akár a szénhidrátok közé is sorolhatók, mert egy vagy több cukor molekula (glükóz, galaktóz, ramnóz, mannóz) egy nem cukor molekulához (aglikon) kapcsolódik. Vízben oldódó szilárd, rendesen kristályos, szerves vegyületek. Keserűek, jellemző illatúak, a nitrogén tartalmúak mérgezőbbek. A glikozidtartalmú vegyületek a szívműködést szabályozzák, vizelethajtók, hashajtók, izzasztó hatásúak.

Cserzőanyagok (csersav, tannin). Bonyolult összetételűek, manapság ez gyűjtőfogalom. Egy részük a galluszsav, vagy a belőle származó ellagsav és a D-glükóz származéka (a glükóz csersavakkal

alkotott glükozidja), más részük a katechinek származékai. A katechin csersav gyakran vörös, ezek a flobafének. A csersav megjelölés félrevezető lehet, mert jelentős részük nem tartalmaz karboxilcsoportot.

Nevüket attól a tulajdonságuktól kapták, hogy az iparban a bőr cserzésére használhatók. Kémiailag nem egységes fenoloidok. Fanyar ízűek, vízben oldhatóak, összehúzó hatásúak, vérzéscsillapítók, hatnak a bélhurutra, s tannint állítanak elő belőlük. Legismertebb nagy csersavtartalmú növények a tölgy, a nyír, a csarab és a vadgesztenye.

Illóolajok. Az illóolaj mindig elegy, tehát sohasem egységesek, a meghatározás gyakorlati, pl. éteres olajok, terpének, kámforok. Vízgőzzel lepárolhatóak, de rosszul oldódnak, nitrogénmentesek. Az emésztést serkentők és baktériumölők. A gyanta kemény vagy lágy, a folyékony balzsamból keletkezik, ha abból az illóolajat elpárologtatják. Kámforok néven azokat az anyagokat értik, melyeket az illó olajokból általában lehűtéssel állítanak elő.

Keserűanyagok. Összetételük nem tisztázott. Vízben részben oldódó, keserű ízű anyagok, nitrogéntől mentesek. Ízesítők, konzerválók, színezők, étvágygerjesztők és emésztést serkentők.

Zsírok, zsírosolajok, viaszok.

A zsírok és olajok elsősorban a termésekben fordulnak elő. Ilyen termések a kakaómag, kókuszmag, ricinusmag, lenmag, napraforgómag, stb. Az illóolajoktól abban különböznek, hogy nem illékonyak és a szerves oldószerekben (benzin, éter, kloroform, stb.) jól oldódnak.

A viaszokat általában a tengerentúli növények rügyei, levelei, vagy gyümölcsök szolgáltatják. Ezek szilárd halmazállapotúak.

Szaharidok vagy szénhidrátok. A fotoszintézis első termékei, molekulájuk szén-, hidrogén- és oxigénatomokból épül fel. Minden emberi vagy állati szervezet életében döntő jelentőségűek. Gyulladáscsökkentő hatásuk közismert.

Ide tartoznak a cukrok, a keményítő, a nyálka, inulin, pektin és a mézga. Az egyszerű cukrokból, a monoszaharidokból (glükóz, fruktóz) származtathatók a cukoralkoholok. A két vagy három cukorrészből felépülő származékok az oligoszaharidok. A hatnál több egyszerű cukorrészből felépülők a poliszaharidok. Ezek lehetnek homopoliszaharidok, mint a keményítő, amely glükóz egységekből épül fel, vagy a gyümölcscukorból álló inulin. A keményítő részleges lebontásának termékei a dextrinek

Alkaloidok. Nitrogén tartalmú, savakkal sót képező, erős hatású anyagok. A valódi alkaloidoknak az aminosavakból keletkezett N-heterociklusos vegyületeket nevezik. A protoalkaloidok aminosavakból jöttek létre, de a nitrogént alifás láncban tartalmazó vegyületek. A pszeudoalkaloid nem aminosavakból keletkezett, nitrogén tartalmú vegyület.

Erős mérgek, általában az idegrendszerre hatnak, izgató, élénkítő, bódító, fájdalomcsillapító hatásúak.

Festőanyagok, flavonoidok.

Változatos szerkezetű anyagok, melyek gyakran cukrokhoz kapcsolódnak így a glikozidok csoportjába is illeszthetők. A flavonoid, izoflavonoid, neoflavonoid, flavon, flaván, antocianidin, proantocianidin, apigenin, szilibin, klorofill és a karotinoidok tartoznak ide. A gyógyszerészetben és az iparban a festő, színező hatásuk miatt nyernek alkalmazást. A biológiailag aktív flavonoidokat gyakran bioflavonoidoknak is nevezik. Ilyenek, pl. a görcsoldó apigenin és a májvédő szilibin.

Vitaminok. Különböző kémiai összetételű anyagok, melyek azonban a szervezet zavartalan működéséhez nélkülözhetetlenek, hiányuk betegséget okoz.

Antibiotikumok. Újabb megfigyelések szerint nem csak az alacsonyabb rendű növényekben fordulnak elő, hanem néhány magasabb rendű növényben is megtalálhatók. Ilyenek a kerti zsázsa, pozsgás zsázsa, torma, zeller. Az antibiotikumok a mikroorganizmusok növekedését, szaporodását gátolják, illetve néha el is pusztítják azokat. Legismertebbek a fitoncidok, közülük az allicin a fokhagymában fordul elő. Igen erős baktericid hatása van, a tüdőbaj baktériumát is elpusztítja.

Szerves savak. Majdnem minden gyógynövényben megtalálható vegyületek. Leggyakoribb szerves savak a sóskasav, citromsav, almasav, borkősav, hangyasav, borostyánkősav. A szalicilsav lázcsökkentő. A kovasav a szervezet védekezőképességét növeli. Kovasavat tartalmaz a zsurló, a tüdőfű, a porcsinfű, a kenderkefű, a szilfa kéreg, stb.

Tejnedv. Lényegében a sejtnedvek emulziója, fehér vagy sárga színű, benne illóolajok, gyanta és alkaloidok fordulhatnak elő. Vízben ragadós oldattá, vagy ragadós tömeggé duzzadnak. Kémiailag nem egységes anyagok. Különböző összetételű tejnedveket tartalmaznak a kutyatejfélék, mák, fészkesek és a selyemkóró.